Az idősebb generációk számára nem ismeretlenek az olyan fogalmak, mint a betárcsázós internet, vagy a VHS kazetta. Azonban azok a gyerekek, akik a digitális világba születtek, a 2000-es években, ezek a dolgok szinte teljesen ismeretlenek lesznek.

Túl azon, hogy ez némi ellentétet jelent a generációk között, sokkal fontosabb, hogy lássuk, mennyi mindennek kell és kellene követnie ezt a fejlődést. Az új eszközök egyelőre általában kiszorulnak az iskolákból. Bár léteznek már digitális táblák és osztálytermi alkalmazások, kevésbé elterjedtek ezek, mint a hagyományos oktatási eszközök. Az oktatás és a környezet, de a társadalom sem változik olyan gyorsan, mint a technológia.

És az agyunk sem

Ez pedig számos problémát szül. Míg a mai gyerekek képernyők között nőnek fel, meséket néznek tableten vagy számítógépen, illetve nyomkodják a szüleik mobilját, ugyanúgy szükségük lenne azokra a képességfejlesztő játékokra és történésekre, amelyeken az Y-generáció tagjai felnőttek. (Az Y-generáció tagjai a 80-as években és a 90-es évek elején születettek.) Ilyen például a mesehallgatás vagy azok a kreatív építőjátékok, amelyekkel saját elképzeléseiket valósíthatják meg.

Ennek pedig leegyszerűsítve az az oka, hogy az emberi agy nem követi olyan gyorsan a világban bekövetkezett változásokat, mint amilyen gyorsan beszökött az életünkbe a technológia. A jelenség számos negatív következménnyel jár, a legszembetűnőbb mégis az, hogy egyre nehezebb lekötni a digitális világba született gyermekek figyelmét.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy el kellene zárkózni a technológia vívmányaitól! Csupán amellett, hogy használjuk az új eszközöket, meg kell tanulnunk azokat valóban helyesen használni. Kereteket kell szabni a gyermekek kütyühasználatának és ehhez elengedhetetlen az, hogy a felnőttek is lemondjanak a folyamatos online jelenlétről.

Játék, szórakozás és tanulás

Erre mind alkalmasak a digitális eszközök. Csak nem mindegy, hogy milyen szerepet töltenek be a fenti folyamatokban. Ha elengedhetetlen részévé válnak a gyermekek életének, az egyáltalán nem a felelős használat jele. A kialakuló ragaszkodás és a folyamatos online jelenlét iránti igény egyértelműen káros egy kisgyermek, de akár egy kamasz számára is. Ugyanígy, felnőttkorban sem helyes, viszont ekkor már a munka is befolyásolja az eszközhasználatot.

Természetesen nem célravezető az sem, ha a táblagépek és mobilok teljes mértékben kizárásra kerülnek a gyermekek életéből. Igazságtalan is lenne mindezt elvárnunk. Ugyanakkor példával és megfelelő keretek felállításával kell kialakítani a tudatos használatot. Így egészségesebb generációt nevelhetünk a digitális világban.

Az internet ráadásul olyan ablakot jelent a világra, amelyet kár lenne zárva tartani és lefüggönyözni a gyermekek elől. Hiszen a hatalmas mennyiségű információt, amely rájuk zúdul, képtelenség lenne megjegyezni. Az online tér azonban lehetőséget biztosít arra, hogy tárolja ezeket és kereséssel igazodjanak el benne a felhasználók.

Tekintsünk tehát kicsit úgy az online világra, mint egy hasznos térre, amelynek nem a valójában, hanem a használatának módjában rejlik az ördög!

Azért, mert más, még nem biztos, hogy rossz

Tévedés lenne csak azért elvetni a digitalizáció vívmányait, mert ezek az újdonságok az idősebb generációk számára ismeretlenek vagy nehezen követhetők. El kell fogadnunk, hogy az okostelefon, a táblagép, az internet, a fordítógép, a hangvezérlés és az okosotthon mind-mind jó és hasznos.

Létjogosultságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy világszerte milliók, milliárdok használják az új technológiákat.

Hasonlóan, az ipari digitalizációs megoldások is dinamikusan terjednek, megreformálva a termelés és a terméktervezés folyamatát. Ahogy ezeket sem vetjük el, úgy a lakossági felhasználástól sem szabadna elzárkózni.

Az azonban, hogy a mai kor gyermekei, a Z- és Alfa-generációk tagjai hatékonyan használják őket, a jelen felelőssége. A ma tanárainak kell felkészítenie ezeket a gyermekeket a jövő kihívásaira. És a mai szülőknek kell fegyelmezettségre és tudatosságra intenie őket a személyes jólétük biztosítása érdekében. Hiszen nekik már gyakorlatilag természetes az online jelenlét, miközben az Y- és idősebb generációk tisztában vannak ennek hátulütőivel is. Tehát a megfelelő határok és felhasználói hozzáállás kialakítása a család és az iskolai nevelés közös feladata.

Mit tanítsunk, ha nem tudjuk milyen lesz 10 év múlva a világ?

Olyan ismereteket és univerzális készségeket, amelyek sok mai szakmában is jól használhatók. A jövőt ugyan nem látjuk előre, abban azonban biztosak lehetünk, hogy tanulásra nyitott, a változásokkal lépést tartani képes motivált és innovatív szemléletű fiatalokra lesz szükség.

Ugyanígy fontos, hogy mentálisan erős, rugalmas és rezíliens személyeket neveljünk. Ezekkel a képességekkel ugyanis nemcsak a lexikális ismereteket érintő változásokat, de a világ átalakulását is képesek lesznek kezelni.

Ahhoz, hogy megfelelő, naprakész ismereteket tanuljanak a gyermekek az iskolában, kiemelten fontos az ipari szereplők bekapcsolódása. A szakképzésben ennek már számos jó példája létezik: duális képzés, szakmai gyakorlat, vendégelőadások. Ezek mindegyike hasznos segítség a diákok képzéséhez. Emellett a tanárok továbbképzései, ipari projektjei is támogathatják az oktatást.

Ezen túlmenően az úgynevezett soft skillek fejlesztése is elengedhetetlen. Csapatmunkával, egyéni felkészülést igénylő kutatómunkával összefűzött feladatokkal motiváltabbá tehetjük a gyermekeket. Hasonlóan segíthet a választási lehetőség biztosítása is, illetve az, ha a gyermekeket minél jobban bevonjuk az őket érintő folyamatok szervezésébe. Ahhoz, hogy a jövő munkavállalói rugalmasak legyenek, már ma meg kell nekik mutatnunk, hogy ez mit is jelent valójában.

De hogyan?

A digitális eszközöknek igenis van helye az iskolában! A digitális táblák egyre jobban elterjednek, emellett számos szoftver segít a tabletek és mobilok bevonásában. Az egyensúly talán abban keresendő, hogy meghatározott tevékenységeket végzünk csak az okoskütyük használatával. Ilyen lehet, egy kis kutatás, amelyhez az internet használható, vagy egy rövid tudásellenőrzés, amit egy online szoftverrel is elvégezhetünk.

Persze nem kell és nem is lehet mindent tabletekkel oktatni, ugyanis a kísérletek továbbra is akkor lehetnek valóban izgalmasak, ha élőben látják a gyermekek. De nem szabad elzárkózni az oktatásban sem a technológia vívmányaitól!

Otthon pedig hasonlóan egyensúlyra szükséges törekedni. A szakemberek szerint a gyermekek agyi fejlődését gátolja a mértéktelen kütyühasználat, amely sok esetben függőséggé válik a kiskamaszoknál. Ezt elkerülendő egészséges határokat érdemes szabni és offline is értékes és hasznos elfoglaltságokat kínálni.

És bár a digitális korban gyermeknek és felnőttnek sem könnyű lenni, ne feledjük, hogy mi még emlékszünk az offline lét könnyedségére. Ha ezt nem örökítjük tovább gyermekeinknek, nekik már fogalmuk sem lesz arról, milyen valóban az online téren kívül élni.