Napjainkra – ahogy az elmúlt évtizedek jelentős részére is – valóban igaz e mondás. A negyedik ipari forradalom – a digitális átalakulás – időszakának elejét éljük épp, amely paradigmaváltást jelent a gyártási stratégiákban, és amelytől szignifikáns változásokat várhatunk. Az ipari vállalatoknak fel kell készülni a digitális átállás által előidézett új helyzetre, mely jóval több egy technológiai kérdésnél. A változás nem csak az ipari vállalatok gyártási stratégiáját érinti majd, de hatással lesz a nemzetek társadalmi rendszerére, gazdasági és foglalkoztatotti politikájára, változásokat indít el a társadalomban, a demográfia, az infrastruktúra, a művészetek, a tudományok és a divat terén is.

Ipari forradalmak

A korábban lezajlott három jelentős ipari forradalom motorjai a nagy felfedezések, a társadalmi változások és a háborúk által előidézett innovációs kényszer voltak. A napjainkban tapasztalható forradalmi változások előidézésében azonban kevésbé e tényezők, sokkal inkább a külső szakterületi ráhatások, az informatika elsöprő erejű következményei játszák a fő szerepet. Az ipari termelésre ma sokkal szolidabb hatással vannak a – korábban egyik legjelentősebb tényezőként számon tartott – hadiipar által generált változások.

De melyek voltak az egyes ipari forradalmak legjellemzőbb vonásai, milyen újdonságokat indukáltak, és milyen jelentős hatással bírtak e forradalmi változások?

Első ipari forradalom: a találmányok kora

Megindulását 1780 körül lehet datálni. Nyugat-Európában ekkor minőségi változás ment végbe az iparban, a termelés technikája gyökeresen megváltozott, a kézműipart fokozatosan felváltotta a gyári tömegtermelés, és a korábbi szél- és vízenergiák helyett a gőzt kezdték hasznosítani, amely az első, széles körben is alkalmazható, a produktivitást lényegesen növelő új berendezések elterjedését idézte elő. Az 1760-as évektől az 1820-as évekig tartó időszakot találmányok korának is nevezzük.

A fejlődés Angliából terjedt át a kontinensre, elsősorban Franciaországba és Németalföldre, illetve az Egyesült Államokba. A tudományos felfedezések új iparágak fejlődését eredményezték. A gazdasági hatalom alapja a nehézipar lett, de a klasszikus ipari forradalom a legnagyobb kereslettel rendelkező iparágban, a könnyűiparban bontakozott ki.

Gombamód szaporodtak az új eszközök, a szövő-, majd a fonógépektől az új energiaforrásig, a gőzgépig. A megnövekedett mennyiségű nyersanyag, valamint munkaerő a XIX. század első harmadára a közlekedés forradalmát is elhozta. A gőz ereje hajtotta a mozdonyokat, a hajókat.

A század közepére általánossá vált a gyáripar, mely ugyanúgy bérmunkával dolgozott, mint a manufaktúra, de a gépek alkalmazása sok kézi munkát szükségtelenné tett. A kereslet növekedésével párhuzamosan lehetővé vált a tömeggyártás, majd a szabványosítással és az alkatrészgyártással az eszközök javíthatósága. Az új innovatív találmányok az élet minden részére hatással lettek, átalakult a profit elosztása, a tulajdonosok nyereségük egy részét visszaforgatták a cégükbe, így erősítve a termelésüket.

Második ipari forradalom: a tömeggyártás kora

A XIX. század ’60-as éveire Nyugat-Európa fejlett országai és az USA már túljutottak a klasszikus ipari forradalmon és az újabb fellendülés időszakába léptek. Az iparosodás új energiahordozók, új anyagok és találmányok elterjedésével a második ipari forradalom korszakába jutott. A jó minőségű acél lehetővé tette a gépgyártás új ágainak- az autóiparnak, erőgépek ill. új fegyvertípusok gyártásának- felfutását. Olyan új anyagok tömeges szállítását kezdte meg az ipar, mint az alumínium, a gumi, a cement, a kerámia és a műanyagok. Létrehozták az első gyártósorokat, a többműszakos munkarend kialakításához hozzájárult az elektromosság tömeges felhasználása, a villanykörte feltalálásával a világítás forradalmi megújulása. Elindult a közlekedés második nagy forradalma, az autóipar, ahol Henry Ford alkalmazta először a futószalag- termelést a legendás T modell gyártásakor. Ezen üzemszervezési filozófia szerint működik ma is többek között az autógyártás. A technika fejlődése elérhetővé tette a közvilágítást, megújult a városi tömegközlekedés és útjára indult a légi közlekedés is.

Megismerte az ember az elektromágneses hullámokat s ezzel a rádiótechnika alapjait. Bell 1876-ban feltalálta a telefont. Nem sokkal ezután Puskás Tivadar telefonközpontot tervezett. A kommunikáció, a vegyipar és művészet összekapcsolódását jelentette a fényképezés és filmezés megindulása.

A találmányok, újítások a hadiiparra is hatással voltak. Megjelentek a gyorstüzelő fegyverek, a harci járművek, tökélesedett a hírszerzés és a felderítés. A XX. század elején új fegyvernemként megszületett a légierő. Az első világháborúval azonban lezárult a második ipari forradalom szakasza. A termelés fókusza a hadászati szükségletek felé tolódott el.

Harmadik ipari forradalom: a digitális forradalom

A második Világháború után vette kezdetét és ez alapozta meg a jelenleg zajló negyedik, legújabb forradalmat. Ezt az időszakot “digitális forradalomnak” szokták nevezni, amely jól foglalja össze az elektronikai ipar fellendülését, a számítástechnika elterjedését és később a hálózatok, az internet és a mobilkommunikációs eszközök megjelenését. Ipari szempontból számunkra különösen kiemelkedő, hiszen ez az időszak a napjainkban használt technológiák alapjait hozta létre.

Sokak szerint ez az iparfejlődési szakasz a XXI. század első évtizedéig tartott, de ez leginkább csak egy átmenet határát jelölheti. A napjainkban zajló ipari automatizálással nagyon szoros kapcsolatban áll a digitális fellendülés.

Negyedi ipari forradalom: az ipari digitalizálás kora

A digitalizáció, a robotizáció és az automatizáció mellett egy üzleti paradigmaváltást is jelent, az ehhez kapcsolódó üzleti és technológiai innovációk egy új koncepcióban állnak össze, amelyet röviden Ipar 4.0-nak hívunk.

Ez talán még nem igazán megfogható és nehezen átlátható kihívásnak tűnik, ugyanakkor az automatizálás és a digitális gyártás egyes központokban már valósággá vált. Ezek azok a példaértékű üzemek, amelyek a technológia alkalmazásában élen járnak.

A változások elkerülhetetlenek, de sok haszonnal járhatnak: javuló életkörülmények, nagyobb biztonság, vagy jóval nagyobb emberi kapacitás lehetnek a pozitív hozadékok. Az egyes munkakörök jelentősen megváltoznak a jövőben, amikor leginkább a kreatív és vállalkozói szellemmel megáldott emberek irányítják majd a folyamatokat, a világban elfoglalt helyet már sokkal kevésbé a status quo határozza meg. Az emberek jobbak lesznek a munkájukban a technológiának köszönhetően és nem kell attól tartani, hogy a technológia megjelenésével az emberi képességek le lesznek értékelve. Sok régi típusú munkahely megszűnik, de talán még több új típusú jön majd létre. Az biztos, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékű rugalmasságot és mobilitást kell tanúsítanunk majd a munkánk során.