Ezen bejegyzéssel kezdetét veszi Blog-sorozatom az Enterprise Group PLM üzletágának csapatában. A közzétett cikkek tematikája a 3D modellezés, szimuláció és automatizálás, mely témákat egy -bár nem laikus- de pályakezdő gyakornok szempontjából fogom vizsgálni. Ez a sorozat tehát alapjául szolgálhat azon kérdés megválaszolásának mely úgy hangzik:

• Miből lesz a cserebogár mérnök?

Mielőtt az Enterprise Grouppal közös együttműködésünket elkezdtük volna, önképző jelleggel foglalkoztam a 3D tervezés elsajátításával. Bár az internet mára az információ végeláthatatlan forrásává vált, mégsem éreztem azt, hogy a tanulás a lehető legmagasabb hatásfokon üzemelne. Ezen a helyzeten változtattak újdonsült kollégáim, akik nagyszerű szakértők módjára, kézenfogva vezetnek a modellezés elsajátításához vezető úton. Nem is vártam mást, hiszen Ők éppen ebben a legjobbak. Arra invitálom hát a kedves Olvasókat, járjuk be közösen a fentebb említett utat.

Fontos megemlíteni, hogy mi az, amivel számomra lehetővé tették, hogy becsatlakozzak ebbe az egyébként folyamatosan változó és fejlődő irányzatba. Hozzáférést kaptam ugyanis a legkorszerűbb szoftverekhez, melyeket természetesen már nem (csak) otthoni használatra fejlesztettek. Többek között a Solid Edge és a RoboDK szoftverek működésébe volt szerencsém belekóstolni, így első körben az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimat, első benyomásaimat szeretném megosztani.

• Egy teljes portfólió

Mint korábban említettem nem a Solid Edge volt az első tervezőszoftver, melyet kipróbáltam. Kevés tapasztalatommal is sikerült azonban azt a következtetést levonni, hogy számos szoftver, számos irányból közelíti meg ugyanazon problémát. Mondhatni ahány platform, annyi megoldás. Ez legtöbb esetben arra kényszeríti a felhasználót, hogy szimultán vegyen igénybe többet a fent említettekből és egyikkel orvosolja a másik hiányosságát. Viszont nem minden esetben van ez így.

Már-már ijesztő tapasztalatnak tudnám leírni az első találkozásomat a Solid Edge-el. Nem is próbáltam magam elől leplezni félelmemet miszerint ez nekem túl sok/túl bonyolult lesz. Hamar realizáltam azonban, hogy amit első látásra túl soknak vagy bonyolultnak ítéltem, azokkal mind találkoztam korábban, csupán egy helyen, egyszerre megjelenni nem láttam még őket. Amit a Solid Edge kínál az egy teljes, mindenre kiterjedő portfólió, mely áthidalja a korábban kifejtett problémát. Egyszerre jelent megoldást a lehető legtöbb nehézségre anélkül, hogy mankóként kéne igénybe vennünk egy másik alkalmazást.

• Nem csak egy sűrítmény

Könnyen hihetnénk ezek után, hogy a Solid Edge nem más, mint a máshol már látott anyag összegyúrása egy nagy és zavaros masszává. Rövid használat után rájöhetünk: ez a kijelentés korántsem állja meg a helyét. Számos saját, új és önálló technológia társul hozzá, melyekkel máshol még nem találkoztam. Lényeges továbbá, hogy az egyes területei között zökkenőmentes, gyors és egyszerű az átjárás. Pillanatokon belül vihetem át modellemet alkatrész modellezési felületről a lemezalkatrész tervezési felületre, vagy néhány kattintással szimulációkat is végezhetek a digitális munkadarabomon. A számos és általam már megismert funkciók szűk metszetéből személyes kedvencemet szeretném kiemelni, ez pedig nem más mint a szinkron modellezés.

Tekerjünk vissza a (nem is olyan távoli) múltba, mikor először próbáltam a modellezést. Mint mindenki a lehető legegyszerűbb formákkal kezdtem: 2D-ben téglalapot rajzoltam, majd azt térbeli hasábbá húztam ki. A következő lépés a már meglévő geometria módosítása. Variálni a méreteit: magasságát, mélységét esetleg egy újabb térbeli elemet kivonni vagy hozzáadni. Az ember már az ilyen egyszerű feladatoknál megtapasztalhatja, hogy egészen új módon kell gondolkoznunk. Egy új látásmód elsajátítására van szükség, ami míg valakinek egyszerűen mehet, mások úgy érezhetik nem áll kézre a módszer. A kihúzott test módosításához a modell(-történet) elejére kell ugyanis ugranunk és a rendszert mondhatni gyökerestől megváltoztatnunk. Hogy matematikai hasonlattal éljek, egészen a variálandó paraméter forrásához kell visszalépnünk, majd ez alapján a függvény eredményét „újraszámolnunk”. Talán nem nehéz kitalálni, én azon felhasználók közé esek, akiknek ez kevésbé kézenfekvő. Más technikát kellett találnom. A szinkronmodellezés a szememben az ezen hiányosság által okozott űrt töltötte be. A modell-történet elhagyásával a vázlat a tervezés alapjából a tervezés eszközévé vált. A fókusz immár inkább a modellen van, mintsem a szoftver használatán. Közvetlenül a modellel dolgozhatunk, ahelyett, hogy az azokat felépítő vázlatokkal.

Mindez rugalmasságot, gyorsaságot jelent és nem mellesleg azt is, hogy az importált modellekkel való munkát nagyban megkönnyíti, hiszen nem kell arra koncentrálnunk, mi miért és hogyan jött létre a modellen. Ezáltal sokkal természetesebbnek hat a háromdimenziós tervezés. Természetesen a hagyományos módszer kedvelőinek sem kell aggódnia, a két módszer között ugyanis (legalábbis szinkronból hagyományosba) bármikor válthatunk.

• Tévképzet után megkönnyebbülés

Ezek után ejtsünk néhány szót a RoboDK-ról. Mechatronikai mérnök hallgatóként a robotprogramozás témája közel áll az érdeklődési körömhöz. Ennek ellenére, ha rá gondoltam sokáig az a koncepció élt a fejemben, hogy mint  minden más programozási területnél, ez is úgy történik, hogy egy nyelv szintaxisának elsajátítása után hosszas sorokat kell kódolni a legapróbb részletekre való odafigyelés mellett (persze a robotprogramozás így is lehetséges). Aztán tanulmányaim során letisztázták, hogy a programozásnak nem csak ezen módja létezik, vannak egészen más, például grafikus programozási lehetőségek. Így is teljes meglepetésként ért, amikor először láttam, hogy van egy szoftver, amiben robotok teljes, valósághű digitális másaival és azok szimulálásával tudunk dolgozni.

Azóta eltelt már néhány hónap és lezajlott jópár virtuális gyártási ciklus a számítógépem fájlkezelőjében, ki-próbálgattam, -puhatolóztam ezt az új élményt. Összeállítottam különböző szimulációkat, importáltam általam modellezett robotokat illetve alkatrészeket és igazán úgy éreztem: egyaránt feszegetem a saját és a program határait is. Rendkívül hasznosnak találom azt, hogy a felhasználó azonnali és látványos visszajelzést kap arról, hogy pontosan mit is készített el. Miután a programot összeállítottuk, a lejátszás során nem csak arról kapunk információt, hogy sikerült-e a művelet illetve hogy egyáltalán lefuttatható-e a procedúra.  A teljes folyamat átlátható, a hibakeresés pedig sokkal egyszerűbb.

A modellek importálásának opciója pedig lehetővé teszi, hogy imitáljuk a valós környezetet. Ezt a tervezőprogramokba építhető pluginok még egyszerűbbé teszik. Az elkészült modelleket egy kattintással exportálhatom a RDK-ba vagy hasonlómód frissíthetem a már meglévők tulajdonságait. Ugyanilyen egyszerűen, még a tervezőszoftverben jelölhetem ki, hogy milyen pályát tegyen meg a robotomra csatlakoztatott szerszámfej, melyet később, már a RoboDK berkein belül finom hangolhatok.

• Karnyújtásnyira a segítség

Hozzá kell tennem, hogy a RoboDK hivatalos, bárki számára elérhető online útmutatójában rendkívül hasznos információk várják az érdeklődőket az interneten. (Basic Guide – RoboDK Documentation) Erre pedig mitagadás, a programmal ismerkedőknek szüksége is lehet, nehogy elvesszenek a csúszkák, menüpontok és konfigurációk útvesztőjében.

Jól látható tehát, hogy a fejlesztők mindkét esetben próbálták kidolgozni a leginkább felhasználóbarát és effektív kezelőfelületet illetve működést. Ezen eszközök ismeretével a munka egyszerű és gyors tud lenni. Nem is kétség viszont, hogy megismerésükhöz idő és gyakorlás szükséges. Alig várom, hogy további darabjait ismerjem meg a Solid Edge és RoboDK eszköz arzenáljának, amennyiben így történik pedig egész biztosan jelentkezek további bejegyzésekkel. Addig is jó modellezést Mindenkinek!

Szerző: Szabó Balázs – gyakornok