Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés az okosotthon-megoldások iránt. Egyre több lakásban jelennek meg okosizzók, mozgásérzékelők, kamerák, okoskonnektorok és telefonról vezérelhető kapcsolók.

Ennek egyik oka, hogy ezek a megoldások ma már könnyen és relatív olcsón elérhetők. Nem kell villamosmérnöknek vagy programozónak lennünk ahhoz, hogy egy lámpát időzítsünk, távolról lekapcsoljunk egy fogyasztót, vagy ellenőrizzük, mennyi energiát használ egy berendezés.

Korábban ugyanehhez sok esetben relékre, különböző vezérlőáramkörökre, kábelezésre és szakember segítségére volt szükség. Ma elég megvásárolni egy okoskonnektort, csatlakoztatni az alkalmazáshoz, és néhány perc alatt létrehozhatjuk a saját szabályainkat.

Bekapcsolhat a keringetőszivattyú egy meghatározott időpontban. Leállhat egy berendezés, amikor már nincs rá szükség. Éjszaka csak 50 százalékos fényerővel világíthat a lámpa, reggel pedig automatikusan erősebbre kapcsolhat.

Mindezt általában három okból tesszük:

• kényelmesebbé szeretnénk tenni az életünket,
• csökkenteni szeretnénk a fogyasztást és a költségeket,
• több információt szeretnénk kapni a működésről.

Az okosotthon tehát nem feltétlenül azért okos, mert teljesen más feladatot végez, mint a hagyományos otthon. A lámpa továbbra is világít. A konnektor továbbra is áramot biztosít. A fűtés továbbra is felmelegíti a lakást.

A különbség az, hogy mindez szabályozhatóbbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá válik.

És itt érdemes feltennünk egy érdekes kérdést:

Ha az otthonunkat ilyen lelkesen okosítjuk, a vállalkozásunk működését miért hagyjuk gyakran változatlanul?

Okosotthon, hagyományos vállalat

Sok magyar gyártó és tervező KKV-nál a mérnöki és termékadatok kezelése még mindig ugyanúgy történik, mint tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt.

A CAD-modellek megosztott mappákba kerülnek. A rajzokat PDF-formátumban továbbítják. Az anyagjegyzékeket Excelben kezelik. A módosításokról e-mailben értesítik egymást a kollégák. A beszerzés, a tervezés és a gyártás sok esetben külön nyilvántartásokból dolgozik.

Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a rendszer működésképtelen.

Ahogyan egy hagyományos villanykapcsolóval is fel lehet kapcsolni a lámpát, úgy egy megfelelően kialakított mappastruktúrában is el lehet tárolni a fájlokat.

A kérdés inkább az, hogy közben mennyi manuális feladat keletkezik. ’Hányszor marad égve a villany’?

Ki adja át az adatokat a tervezésről a beszerzésnek? Ki készíti el az Excel-táblázatot? Ki ellenőrzi, hogy a gyártás valóban a legutolsó rajzot kapta-e meg? Ki vezeti át a változásokat a különböző rendszerekbe? Ki állítja össze a vezetői kimutatásokat?

Ha ezekre a kérdésekre rendre egy-egy kolléga neve a válasz, akkor a vállalat működése jelentős részben manuális folyamatokra épül.

Ez olyan, mintha minden este végig kellene járnunk a házat, hogy egyesével lekapcsoljuk a lámpákat, kihúzzuk a fogyasztókat, ellenőrizzük a fűtést, és feljegyezzük a villanyóra állását.

Meg lehet csinálni. Csak nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb megoldás.

A vállalati szigetek problémája

A gyártó és tervező cégeknél az egyik leggyakoribb nehézség a szigetszerű működés.

A tervezés a CAD-rendszerben és saját mappákban dolgozik. A beszerzés külön Excel-táblákat használ. A gyártás PDF-rajzokat és munkautasításokat kap. A vezetőség pedig időszakosan összeállított kimutatásokból próbálja megérteni, hogy hol tartanak a projektek.

Minden részleg végzi a saját feladatát, de az információk közötti kapcsolatot gyakran emberek tartják fenn.

Ők másolják át az adatokat egyik helyről a másikra. Ők küldik tovább a dokumentumokat. Ők szólnak, ha változott egy alkatrész. Ők próbálják összegyűjteni a szükséges információkat egy döntéshez.

Egy okosotthonban nem szeretnénk minden egyes eszközt külön-külön, eltérő módon kezelni. Sokkal kényelmesebb, ha az eszközök kapcsolatban állnak egymással, és egy közös logika szerint működnek, egy rendszeren belül elérhetők és szabályozhatók.

Egy vállalat esetében ugyanez az igény jelenik meg.

A tervezés során létrejövő információknak összekapcsolva, ellenőrzött formában kellene eljutniuk a gyártáshoz, a beszerzéshez és a többi érintett területhez.

Ebben segíthet egy PLM-rendszer.

A PLM rendszer épp ezeket az információs szigeteket köti össze: a tervezési, gyártási és beszerzési adatok egyetlen, ellenőrzött rendszerben kapcsolódnak. Ez a gyártó és tervező KKV-k adatkezelésének egyik legnagyobb hatékonysági tartaléka.

A PLM olyan, mint az okoskonnektor

Egy hagyományos konnektor és egy okoskonnektor alapvető feladata ugyanaz: energiát biztosítanak a csatlakoztatott eszköznek.

Az okoskonnektor azonban ennél többet is tudhat. Időzíthető, távolról vezérelhető, mérheti a fogyasztást, és szabályokat alakíthatunk ki a működésére.

Hasonló a különbség egy hagyományos fájlrendszer és egy PLM-rendszer között.

Mindkettőben tárolhatók adatok és dokumentumok. Egy PLM-rendszer azonban nemcsak tárolja ezeket, hanem kapcsolatot is teremt közöttük.

Kezelheti a verziókat és a módosításokat. Segítheti az adatok szabályozott továbbítását. Összekapcsolhatja az alkatrészeket, dokumentumokat, anyagjegyzékeket és folyamatokat. Támogathatja a tervezés, a gyártás és a beszerzés együttműködését.

Emellett lehetőséget teremthet arra is, hogy a vállalat ne csak tárolja az adatokat, hanem ki is értékelje azokat.

Ez vezetői szempontból különösen fontos.

Egy okosotthonban nemcsak azt szeretnénk tudni, hogy működik-e egy fogyasztó. Azt is szeretnénk látni, mikor működik, mennyit fogyaszt, és hogyan lehetne hatékonyabban használni.

Egy vállalatnál sem elegendő pusztán azt tudni, hogy valahol megtalálható egy dokumentum. Fontos lehet látni azt is, hogy mely termékek módosítása van folyamatban, hol akad el egy jóváhagyás, milyen adatok hiányoznak, vagy mely területeken keletkezik túl sok manuális munka.

Röviden: a PLM rendszer a gyártó és tervező KKV-k adatkezelését teszi ugyanolyan átláthatóvá és szabályozhatóvá, mint amilyenné az okosotthon a lakást.

TÉVHIT: „A PLM csak nagyvállalatoknak való”

Ez az egyik leggyakoribb vélemény, amellyel a PLM kapcsán találkozunk.

Valóban léteznek rendkívül összetett, több országot, telephelyet és több ezer felhasználót kiszolgáló PLM-rendszerek. Ebből azonban nem következik, hogy a PLM alapelvei csak a nagyvállalatok számára hasznosak.

Egy kisebb gyártó vagy tervező cégnek ugyanúgy vannak termékadatai, módosításai, rajzai, anyagjegyzékei és jóváhagyási folyamatai.

A probléma mérete eltérő lehet, de a probléma jellege sokszor ugyanaz.

Éppen ezért lehet fontos, hogy a bevezetés ne egy hatalmas, éveken át tartó projektként induljon el, hanem a vállalat valódi problémáihoz és lehetőségeihez igazodjon.

A Siemens Teamcenter alapjaira épülő, testre szabható EPLM Start megközelítésnek is ez lehet a lényege: nem mindent kell egyszerre megváltoztatni. El lehet indulni azokkal a területekkel, ahol a legtöbb manuális feladat, bizonytalanság vagy adatátadási probléma jelentkezik.

Ahogy egy lakást sem kell egyetlen nap alatt teljesen okosotthonná alakítani.

Először lehet, hogy csak egy konnektort cserélünk le. Utána jön a világítás, majd a fűtés szabályozása. Minden lépésnél mérlegeljük, hogy az adott fejlesztés milyen előnyt hoz.

„Nálunk jól működik a mappás rendszer”

Lehetséges, hogy valóban jól működik. A kérdés az, hogy mit értünk működés alatt?

A fájlok megtalálhatók? Vagy gyorsan és egyértelműen megtalálhatók? Látható, hogy melyik verzió érvényes? Követhető, hogy ki és miért módosította? Automatikusan eljut a változás minden érintetthez? Készíthető belőle naprakész kimutatás? Kapcsolatban áll a gyártás és a beszerzés adataival?

Egy hagyományos konnektor is jól működhet. Ettől még egy okoskonnektor bizonyos helyzetekben kényelmesebb és gazdaságosabb lehet.

Nem az a cél, hogy minden meglévő megoldást rossznak nevezzünk. A cél az, hogy megvizsgáljuk: lehetne-e ugyanazt a feladatot kevesebb manuális munkával, kisebb kockázattal és több információval elvégezni.

„Túl drága, túl hosszú, és nincs rá időnk”

Ezek valós és érthető aggályok. Egy PLM-rendszer bevezetése valóban időt, figyelmet és befektetést igényel. Ahogyan bármilyen vállalati fejlesztés.

Ugyanakkor azt is érdemes megvizsgálni, mennyibe kerül a jelenlegi működés.

Mennyi idő megy el adatkereséssel? Hányszor kell ugyanazt az információt több helyre beírni? Mennyi vezetői és mérnöki kapacitást köt le a kimutatások összeállítása? Mekkora kockázatot jelent a manuális adatátadás? Mennyire függ a működés néhány tapasztalt kolléga személyes tudásától?

A „nincs időnk a fejlesztésre” sok esetben éppen abból következik, hogy túl sok idő megy el a jelenlegi rendszer fenntartására.

Egy okosotthon kialakításánál sem kizárólag az eszköz árát nézzük. Figyelembe vesszük a kényelmet, az energia-megtakarítást és azt is, hogy mennyi felesleges feladattól szabadít meg bennünket.

Egy vállalati rendszer fejlesztését is hasonló módon érdemes megközelíteni.

Arról, hogy pontosan mikor és hogyan térül meg egy PLM bevezetés, külön cikkünkben is írtunk: Megtérül-e egy PLM rendszer?.

Nem kell azonnal PLM-projektet indítani

Az első lépés nem feltétlenül egy szoftver megvásárlása vagy egy teljes bevezetési projekt elindítása.

Az első lépés lehet egyszerűen egy őszinte beszélgetés arról, hogyan működik jelenleg a vállalat adatkezelése.

Hol történik manuális adatátadás? Hol keletkeznek információs szigetek? Milyen kimutatásokat nehéz elkészíteni? Mely folyamatok függnek túlságosan egy-egy kollégától? Hol lenne szükség nagyobb átláthatóságra?

Az okosítás nem önmagáért való cél. Sem az otthonban, sem a vállalatban.

Akkor van értelme, ha kényelmesebbé, átláthatóbbá és hatékonyabbá teszi a működést.

Ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy szüksége van-e a cégének PLM-rendszerre.

Inkább az, hogy a jelenlegi adatkezelése mennyire támogatja a vállalat jövőbeni működését és növekedését.

Ha az otthonunk esetében természetesnek tartjuk, hogy időnként korszerűbb megoldásokat keresünk, miért ne tennénk ugyanezt annál a vállalatnál, amelyből élünk, ahol dolgozunk, és amelynek sikeréért nap mint nap teszünk?

Amennyiben Önöknél is sok manuális adatátadás történik a tervezés, a gyártás és a beszerzés között, érdemes elkezdenünk egy beszélgetést.

Nem feltétlenül egy teljes PLM-bevezetésről.

Elsőként arról, hogyan működik ma az adatkezelésük, és hol lehetne azt egy kicsit „okosabbá” tenni.

 

Ha kíváncsi, hogyan indulhat el kis lépésekkel: ismerje meg az EPLM Start megközelítést, vagy olvasson tovább a PLM és a KKV-k kapcsolatáról.

---

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

Mi az a PLM rendszer, és miben más, mint egy közös mappa?

A közös mappa tárolja a fájlokat, a PLM rendszer viszont a fájltároláson túl össze is kapcsolja őket: kezeli a verziókat és módosításokat, ellenőrzött formában továbbítja az adatokat, összeköti az alkatrészeket, dokumentumokat és anyagjegyzékeket, és lehetővé teszi az adatok kiértékelését is.

A PLM tényleg csak nagyvállalatoknak való?

Nem. Egy kisebb gyártó vagy tervező cégnek ugyanúgy vannak termékadatai, módosításai, rajzai, anyagjegyzékei és jóváhagyási folyamatai. A probléma mérete eltérő lehet, a jellege sokszor ugyanaz – a testre szabható, Teamcenter-alapú EPLM Start épp a kisebb cégek fokozatos indulására készült.

Nálunk jól működik a mappás rendszer – akkor is érdemes váltani?

Azt érdemes átgondolni, hogy mit értünk „működés” alatt? A fájlok nemcsak megvannak, hanem gyorsan megtalálhatók? Látszik az érvényes verzió? Követhető a módosítás? Eljut a változás minden érintetthez? Ha ezekre egyértelműen Igen a válasz, akkor nem érdemes váltani, de ha sok a dupplikáció, szigetszerű a részlegek működése, nehézkes a keresés, akkor érdemes megvizsgálni, pontosan milyen előnyöket hozhat egy PLM rendszer.

Nem túl drága és hosszú egy PLM bevezetés egy KKV-nak?

A drága relatív fogalom. 500 forint egy gombóc fagyiért is lehet drága. Érdemes a jelenlegi működés költségét megnézni és abból kalkulálni: az adatkeresésre, a duplikált adatbevitelre és a kimutatások összeállítására fordított időt, valamint a manuális adatátadás kockázatát. Ha az EPLM Startot vesszük példának, ott 2 hónap alatt elindítható és használatba vehető a rendszer.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Nem kell azonnal teljes PLM-projektet indítani. Az első lépés egy őszinte helyzetfelmérés. Hol történik manuális adatátadás, hol keletkeznek információs szigetek, mely kimutatásokat nehéz elkészíteni? Ezek alapján kijelölhető az a terület, ahol a PLM a leggyorsabban hoz eredményt és merre érdemes elkezdeni.